A nagymamák süteményeinek nem számszerűsíthető jelentőségéről

Itt a Napi Rohamozón sokszor arról beszéltem, hogy milyen katasztrófa, hogy nők vannak a közéletben. Részleteztem, hogy nem tesznek mást, csak ártanak az embereknek. Különösen a fehér férfiakat bántják, akiket valamiféle gonoszság megtestesítőinek tartanak. 

A nők a munkahelyen elvonják a férfiak figyelmét, idegesítik a férfiakat, szexuálisan zaklatják a férfiakat, bántalmazzák a férfiakat. Minden munkahelyi dolgodat megnehezítik, és a velük való együttélést is. Némelyikük, például a politikában tevékenyen és agresszívan dolgozik a nyugati civilizáció elpusztításán. Nagyon nehéz megérteni, hogy mi hajtja őket egyáltalán, túl valamilyen beteges, kóros hatalomfüggőségen. Nézzük a modern nőket, és annyira undorodunk tőlük, hogy azon tűnődünk, hogy mi a fenéért teremtett Isten ilyen hitvány és elviselhetetlen teremtményeket. Pedig Isten egészen más céllal teremtette őket, nem pedig azért hogy eléjük hányjál mikor meglátod őket.

A nőket Isten arra tervezte, hogy otthon éljenek, hogy gyermekeket szüljenek és neveljenek. Nem vicc azt mondani, hogy az olyan nagymamáknak, mint Müller Cecília pl, süteményeket kellene sütniük otthon az unokáinak - ez talán a legfontosabb feladat az egész univerzumban egy nagymamának. 

Nem sokat beszélek a magánéletemről itt az oldalon, mert úgy gondolom, hogy ez szakszerűtlen, és nem hiszem, hogy igazán számítana az, hogy ki vagyok, hanem inkább az számít, amiket leírok. Azt még nem írtam le eddig, hogy a nagymamám az a személy, aki a legnagyobb hatással volt az életemre. A szüleim, Isten áldja meg őket, baby boomerek voltak, és az én gyerekkoromban is történtek az őseimnek olyan halaszthatatlan dolgaik, mint amik szerintem minden baby boomer szülőnél előfordultak (A baby boomer generáció problémásságán túl is mindig igaz volt, hogy a szülők elfoglaltak voltak, amikor a gyerekeik kicsik voltak, így a szülői feladatok nagy része a nagymamára hárult.)

Tudtam, hogy a nagymamám mindig ott lesz mellettem, bármi történjék is. Teljesen biztosra tudom, hogy ha odamentem volna hozzá, és azt mondtam volna neki, hogy: " Nagyi, most öltem meg egy embert", akkor egyszer sem pislogott volna, mielőtt azt mondja: "Hozd ki az ásót fiam a garázsból, tegyük a hullát a kocsi csomagtartójába, aztán elföldeljük valahol egy határban. Ha meg a zsaruk elkapnak minket, akkor azt mondjuk, hogy én tettem". Ebben az asszonyban a mai napig sincs semmi más, csak a családja iránti szeretet. Amíg meg nem halok, ez a szeretet, amit a nagymamámtól kaptam, velem lesz. Azt hiszem, ma már sokan úgy élik le a gyerekkorukat és az egész életüket, hogy nem tudják, milyen érzés, amikor valaki feltétel nélkül szeret, egyszerűen azért, aki vagy, és ezek az emberek valójában soha nem lehetnek teljes emberek. 

Fogalmam sincs, milyen ember lennék, ha a nagymamám nem lett volna az életemben, de azt tudom, hogy nem lennék az, aki most vagyok. Valami sokkal gyengébb lennék. 

El sem tudom képzelni, hogy ha gyerekkoromban, azokban az években, amikor a nagymamám ezt a legfontosabb szerepet játszotta az életemben, ő ehelyett valami határmenti kerítésnél katonai egyenruhába bohóckodva kergetett volna migránsokat, vagy kormányinfón kiállva hazudozott volna szemrebbenés nélkül a magyar nép szemébe egy nem létező világjárványról. 

Minden nő, aki dolgozik, miközben otthon várja a családja, emberellenes tevékenységet folytat. Szükségünk van ezekre a nőkre. Szükségünk van rájuk. Otthon. Nem a parlamentben, nem a bíróságon, nem a katonaságon, nem a rendőrségen, hanem otthon!

A nőket bármilyen munkahelyre tenni olyan, mintha labda helyett egy darab drága és finom sültoldalassal fociznánk. Ha megpróbálnánk focizni egy sültoldalassal, az teljesen tönkretenné a játékot, mivel a sültoldalas az nem gurul baszd meg. A szurkolók kifütyülnének, és üvöltve követelnék, hogy ezt a kurva sportot labdával játsszák és ne sültoldalassal. Eközben valaki megehette volna azt a sültoldalast, és élete egyik legjobb étkezését élhette volna át. 

Mindenki veszít: (Leegyszerűsítem ha valaki nem értené még most sem)

• A football rajongók veszítenek, mert a játék tönkremegy (azaz, a társadalom kénytelen foglalkozni a nőkkel a közéletben, ami tönkreteszi a társadalmat).
• Az a személy, aki megehette volna azt a finom sültoldalast elveszíti a valaha volt legjobb ételt (azaz, a gyerekeket megfosztják a nőktől, és azoktól a törődésektől, amik széppé varázsolják a gyerekkort.)
• A sültoldalas elveszíti az esélyt, hogy betöltse létezésének célját (a nőnek nincs tényleges célja)

A dolgoknak a helyükre kell kerülnie. Ez minden.