Egy kongóról szóló dokumentumfilm azt mutatja be, hogy az amerikai feketék számára nagy lehetőségek lesznek Afrikában

 

 

Egy nemrégiben készült dokumentumfilm a kongói feketék életét mutatja be.

A franciák a DW német állami média számára készítették ezt a meglehetősen lenyűgöző 42 perces dokumentumfilmet. A megtévesztően „A szupergazdagok élete Közép-Afrikában” címmel a film inkább azokról a szegény emberekről szól, akik szeretnének meggazdagodni.

A film az ország különböző szegénységi poklait mutatja be, amelyek nem tűnnek különösebben pokolinak – csak szegénynek. Ezenkívül krónikusan mutatja be az ország néhány gazdagjának mindennapjait, köztük egy rappert, egy nőt, aki kizárólag női sofőrök számára fenntartott taxis vállalkozást működtet, egy bányaüzemeltetőt és egy prófétát, aki benzinből és citromléből készült csodalét árul.

Az egyik dolog, amit az amerikaiak észrevehetnek, az, hogy ezek a feketék sokkal jóindulatúbbak, mint azok az erőszakos, gonosz feketék, akiket saját hazájukban szoktak látni. Természetesen ezek a feketék is képesek szélsőséges erőszakra, gondoljunk csak a brutális és értelmetlen kongói polgárháborúkra. De összességében sokkal nyugisabb a hangulat a film bemutatása alapján, mint amit a paraszt tapasztalni vél mondjuk Amerikában.

A híres rapper, Akon többek között befektetője és finanszirozója egy kongói réz- és kobalt bányának, és más feketéket is arra ösztönöz, hogy költözzenek oda.

 Kuncognom kellett, amikor azt mondta, hogy Amerika össze fog omlani a feketék nélkül. Aztán rájöttem, hogy ők valóban hisznek ebben, ami megmondom őszintén, egy picit szomorúvá tett. Ha ezek az emberek valóban azt hiszik, hogy titokban felelősek Amerika sikeréért, -és mindezek ellenére mégis drogokkal teli gettókban élnek-, nem csoda, hogy ennyire frusztráltak.


Akon többek között azt is megjegyzi, hogy a feketéknek nem lenne szükségük segítségre, hogy visszatérjenek Afrikába, de én itt ülök és azon gondolkodom, hogy: „Nem! Komolyan mondom – mi segítünk nektek, hogy vissza jussatok Afrikába! Amerikából, és Európából is. ”

Az a neonáci fantazmagóra, hogy feketéket hajókra tesszük fel és azokkal szállítatjuk vissza Afrikába, kissé ostoba és szadista dolog. De együtt dolgozni velük, – hogy visszamenjenek a szülőföldjükre – ez mindenkinek jó lehet. Nekik is, nekünk is. Az amerikai és európai kormányzati szerveknek több mint elegendő befolyása van arra, hogy nyomást gyakoroljon ezekre az afrikai kormányokra a visszatérési politika megalapozására. Felrakhatjuk őket repülőgépekre, készpénzt is kapnának a jegyekre – mindenki boldog lenne.

Ezek az emberek, akik itt követelőznek Európában a jogaikért (vagy épp Amerikában), mialatt kinyilvánítják az irántunk érzett gyűlöletüket és legszívesebben minden fehért a ravatalon látnának – mi tartja vissza őket attól, hogy a saját kontinensükre költözzenek vissza? Saját kontinensük van, telis tele lehetőségekkel.

Az afrikai feketék visszatérésének a nyilvános vita középpontjában kellene állnia. És nem pedig annak kellene középpontba állni, hogy letérdeltetnének minden fehér embert a BLM és a szolidaritás jegyében. Ez mind őrület! De a visszatérésük Afrikába teljesen logikus, mindenki számára egy élhetőbb komfortzónát biztosítana. Ott senki nem nyomja el őket. Nincsenek fehér, rasszista rendőrök.

Paradicsom lenne a számukra.

Természetesen Akon egyáltalán nagyon kevés tudósítást kap a zsidó médiától. Itt a zsidók azok, akik nem akarják, hogy a feketék visszamenjenek Afrikába – itt akarják őket tartani a fehér kontinenseken, hogy minket bántsanak. Nem érdekli őket még az sem, hogy a feketék számára ez nyomorúságos, és sokkal boldogabbak lennének Afrikában mindnyájan.