A nacionalizmus démonizálása

A faji nacionalizmus egy szervezett védelmi mechanizmus az idegen fenyegetésekkel szemben, célja pedig az utódaink biztonságának megőrzése.

A nacionalista mozgalmak fennállása során mindvégig voltak olyanok, akik „fehér felsőbbrendűnek" titulálták azokat az európai származású egyéneket, akik meg akarták őrizni kultúrájukat és örökségüket. Ezzel a cikkel nemcsak magamat és más nacionalista mozgalomban részt vevő társaimat szeretném megvédeni az üldöztetéstől, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy a nacionalizmus nem maga a veszély, hanem egy védelmi reakció a valós veszélyforrások ellen.

Nézzük először magát a szót, mit is jelent a fehér nacionalizmus, vagy nyugatiasabb elnevezésén "fehér szupremácizmus" kifejezés. A Merriam-Webster online szótára a következőképp definiálja a „szupremácizmus" kifejezést:

"az a meggyőződés, hogy a fehér faj eredendően felsőbbrendű más fajokkal szemben, és hogy a fehér embereknek kell irányítaniuk a más fajhoz tartozó embereket."

Tehát két kritériumnak kell megfelelni ahhoz, hogy megfelelj a „felsőbbrendű” (szupremácizmus) definíciójának: hinned kell, hogy egy (nép)csoport jobb minden más (nép)csoportnál, és azt is el kell hinned, hogy ennek a (nép)csoportnak az összes többi (nép)csoportot irányítania kell.

Az első rész, hogy elhidd, hogy egy csoport – amely feltehetően a saját faji/etnikai/kulturális csoportod, hacsak nem keresztény cionistákról beszélünk – jobb, mint az összes többi, aligha jelent veszélyt bárkire nézve, ez meglátásom szerint egy teljesen természetes és egészséges dolog.

Mint egy korábbi cikkemben már említettem, a húszas éveim javarészét a harmadik világbeli „primitív” népek tanulmányozásával (is) töltöttem, és gyakran használom ezeket a hosszú éveim alatt szerzett tapasztalatataimat általános mérceként az alapvető emberi pszichológia értékeléséhez. Nem vagyok pszichológus, antropológus, vagy kutató, csupán érdekeltek mindig ezek a dolgok. Itt már amit az elején szeretnék kiemelni, az az, hogy ami kirívóan világosnak kellene legyen mindenki számára, hogy ha egy természeti népet, - vagy régies kifejezéssel természeti állapotban lévő népet (vagy nálunk magasabb technikai kultúrával NEM rendelkező népet) - keresünk fel, akik ugyanabban a régióban élnek, azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy mindegyik csoport jobbnak (felsőbbrendűbbnek) tartja magát a környező csoportoknál, és nem okoz gondot kifejezni ezt a nézetet a másik felé. Mindannyian úgy gondolják, hogy saját művészetük, ételeik, családjuk és bizonyos vallási meggyőződésük jobb, mint a "szomszédaiké". Általánosságban elmondható az is, hogy ezek a fejletlenebb népek/népcsoportok barátságosabbak, jobbak a vadászatban, a táncban és a természeti túlélésben, mint a fehér népek.

De ez nem csak faji vagy etnikai hovatartozáshoz köthető – éppen ellenkezőleg. Ezt látjuk a civil társadalom minden rétegében. Mi értelme lenne mondjuk egy helyi focicsapatnak szurkolni, ha azt gondolnád, hogy a csapatod ugyanaz, mint egy városodon/faludon kívül eső sportcsapat? Mi lenne a célja egy vallási közösség tagjának lenni, ha azt gondolnánk, hogy minden vallás egyenlő? Mi lenne a célja a politikában való részvételnek, ha azt gondolnánk, hogy minden ott betöltött szerepkör/pozíció és eszme azonos? Mi értelme lenne ünnepelni és megvédeni a fajt és a kultúrát, ha nem hinnéd, hogy különleges vagy, és olyan tulajdonságokkal rendelkezel, amelyekhez senki más nem tud hasonlítani? Mi értelme lenne a szupremácizmusnak, ha minden emberrel egyenértékűnek vagy egyenlőnek tekintenéd magad?

Az egalitarizmus filozófiája az, hogy az emberek között a legfontosabb az egyenlőség. Ez az, amit a zsidó faj sújtott népünkre, de ez aligha több, mint egy gömb fagylalt, ami a nyári melegben elolvad.  Egyenesen ellentétes a természet alapvető rendjével. Az a tendencia, hogy egy egyedi csoport úgy ünnepli egyediségét, hogy sajátosságait és szokásait más csoportokéval hasonlítja össze, alapvető emberi ösztön, és ha mindenki egyenlő a másikkal, akkor pontosan senki sem árt senkinek, így a különböző csoportok hatékonyan megvédhetik magukat, saját érdekeiket, valamint kölcsönös megértést biztosítanak, amely keretéül szolgálhat a csoportok közötti pozitív kapcsolatok fenntartásához.

Erről eszembe jutott az ILLusion zenéjéből egy részlet:

"Kevés a virág, nézd mennyi a gaz

nyugodtan menjé' ha menni akarsz

a tömeg után, de az semmi te fasz,

ha mindenki egyedi, senki sem az."

Én a legkevésbé sem érzem kényelmetlennek, hogy más fajok úgy éreznek a saját népük iránt, mint én a sajátom iránt – ahogy az természetes, hogy egy fehér ember saját genetikai örökségét és kultúráját magasabb rendűnek tekinti a feketéknél és az ázsiaiakénál, így az is természetes, hogy a feketék és az ázsiaiak úgy érzik, hogy saját fajuk és kultúrájuk jobb, mint a fehéreké. Én akkor érzem magam kényelmetlenül, amikor valaki azt mondja, minden ember egyenlő.

Mivel úgy gondolom, hogy röviden és tömören sikerült megállapítanom, hogy nincs semmi alapvetően veszélyes vagy fenyegető egy olyan (nép)csoportban, akik azt hiszik, hogy jobbak mint más (nép)csoportok, abban az értelemben, hogy előnyben részesítik az összes többinél, áttérhetünk szerintem a második rész definíciójára a Merriam-Webster szótár megfogalmazásából, amely szerint a 'szupremácisták'" abban a hitben élnek, hogy az egyik (nép)csoportnak joga van uralkodni az összes többi felett.

Ez a második rész valami egészen megdöbbentő ostobaság. Nem mondok olyat, hogy én, vagy más fehér nacionalista mozgalmi csoportok többi tagja nem részesíti előnyben a saját népét más fajokkal szemben, de ez semmiképpen nem jelenti azt a vágyat, hogy uralkodjunk, irányítsunk vagy más módon alakítsuk más faji csoportok sorsát. A fehér nacionalisták szintén szótári definíciók szerint szeparatisták, és ezért nem érdekük, hogy jelentős számú, más fajhoz tartozó emberrel érintkezzenek, nem is beszélve arról, hogy bemenjenek mások társadalmaiba, hogy ott megpróbálják irányítani őket, vagy átvenni a hatalmat egy ország vagy annak népe felett. Persze, most itt lehetne azt mondani, hogy "De hát mit művelt amerika a Közel-Keleten, Vietnámban, Japánban?" stb. Hiszen ők is fehérek. Akkor az nem az uralkodni akarás vágya volt más népek felett?" De igen, az volt. Viszont itt meg kell jegyeznem valamit:

Az egyetlen nép, aki aktívan és nyíltan megpróbálja irányítani a más fajokhoz tartozó népeket, azok a zsidók, akik tetőtől talpig befolyást szereztek maguknak az összes fehér társadalom felett, és különösképpen Amerikában 2001 szeptember 11.-e óta annak katonai erejét használják a megszállásra, hogy uralmuk alá tudják hajtani a muszlim, és egyéb, számukra nem kívánatos népeket. Nyíltan irányítják a médiát, a pénzügyi rendszereket, az iparágakat, kormányokat, és úgy érzik, joguk van ehhez faji felsőbbrendűségük miatt.

Gyűlölni vagy nem gyűlölni? -  ez itt a kérdés.

Amikor nacionalista mozgalmakra támadás zúdul legfőképp a liberálisok irányából, visszatérő Joker-kártya, amikor azt mondják, mindez a "gyűlöletre" vagy "hitleri gonosz eszmékre" épül.

Először is, a „gyűlölet” egy érzelem, és nem viselkedés, ezért semmilyen politikai vitában nem releváns. Az érv természetesen az, hogy bizonyos viselkedési mintákat valóban „gyűlölet táplál”, de ez egy bizonyíthatatlan feltételezés, és az, hogy egy viselkedés belső gyűlölet vagy más késztetés eredménye, az nem befolyásolja a viselkedés kimenetelét, és így csak logikus magát a viselkedést nézni, nem pedig a mögötte meghúzódó feltételezett érzelmet.

A zsidókkal nem az a bajom, hogy utálják a népemet – mert kurvára leszarom milyen milyen érzelmeket éreznek irántam vagy a fajommal szemben. A problémám velük az, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy irányítsák a társadalmakat, és azt oly módon változtassák meg, ami objektíve káros a túlélésünkre nézve, mint népre, és testvéreink véréből és verejtékéből táplálkoznak mint egy parazita.

Ezek a zsidók, miután megszerezték maguknak a kulturális ipart, a pénzügyi rendszereket, és a világ feletti uralmukat arra használták, hogy lerombolják a hagyományos keresztény hitünket, felváltották azt egy világi vallással, amely alapvető bűnökkel van kiegészítve. A vágyat, a falánkságot és a kapzsiságot ma ünneplik, de mivel természetünkből fakad, hogy szabályok szerint akarunk élni, azt mondták nekünk, hogy a mindenféleképp kerülnünk kell a gyűlölet minden formáját, amely a "védett" csoportok ellen irányul. Tehát, míg a kereszténység és a hagyományos fehér társadalom más aspektusai iránti gyűlöletet bátorítják – ma már szinte kötelezővé teszik a marxista tudományos világban – hogy a „kisebbségi” faji csoportok vagy a szexuális deviánsok iránti gyűlöletet a legaljasabb erkölcstelenségnek kell tekinteni. Vagyis, az a normális aki deviáns, aki a deviancia ellen van, az nem normális. Kihasználják a fehér faj kedves és szelíd természetét, és azt mondják nekünk, hogy „toleránsnak” kell lennünk, nehogy megbántsuk valakinek az érzéseit.

Ez egy háború a fajunk ellen?

A kérdés itt nem az, hogy háború-e a fehér faj ellen, amit a zsidók művelnek. Ha a gyűlöletet vesszük alapul, minden politikai vitán kívül azt találhatjuk, hogy nincs semmi ésszerűtlen, és semmi természetellenes egy olyan nép gyűlölésében, amely ellenőrizni és uralkodni próbál feletted. Akár azt is mondhatnánk, hogy az ellenségek gyűlölete szükségszerű, hiszen ez biztosítja, hogy az embernek legyen annyi ereje, hogy megtegye, amit tennie kell velük szemben. Isten programozta pszichénket arra a képességre, hogy okkal érezzük ezt az érzelmet. A gyűlölet nem Isten ellen való, hanem konkrétan Istentől kaptuk.

A zsidók a népem örök faji ellenségei, és míg élek, gyűlölni fogom őket. Emiatt soha senkitől nem fogok bocsánatot kérni. Egyébként, gyűlölöm az olyan - népemből való - fehér embert is, aki a mai napig elhiszi a zsidók ordenáré hazugságait.

Ahogy a cikk elején írtam, a nacionalizmus válasz azokra a fenyegetésekre, amelyekkel népünk szembesül. Ha nem lenne a zsidó és az ő nemzetközi politikája, fehér nemzet lennénk, anélkül, hogy konkrétan ilyennek kellene azonosítanunk magunkat. Ez a természetes rendje a világnak. De háborúban állunk. A nacionalizmus egy védelmi mechanizmus, egy gyógyszer a fertő, és a testünket megtámadó parazita vírusok ellen, amelyet a túlélésünket fenyegető külső behatások miatt aktivált a szervezetünk bennünk, és így csak arra jelent veszélyt, akik veszélyt jelentenek ránk.

Nem vagyunk „felsőbbrendűek”, nem kívánunk uralkodni a bolygó többi faja felett. Önrendelkezésre vágyunk, és zsidómentes világra.

Legyen a mi akaratunk szerint!

Hail Mairy!