Kis kurva, nincs többé szükségünk rád

A mesterséges anyaméh már úton van. Most pedig képzeld el azokat a meghallgatásokat, amelyeken ezek a ribancok keresztülmennek majd a tanács előtt, amelynek én leszek a vezetője, és a főbírája.

Ribanc: Ribanc vagyok, uram. Ez a foglalkozásom. Ez a szakmám. Ha önök úgy döntenek, hogy ezt elavultnak nevezik...

Kancellár: Hmmm. Ribanc. Olyasfajta vagy, aki egyéjszakás kalandokban idegen férifak farkát szopja?

Ribanc: Igen, uram.

Kancellár: Nos, mivel kifejlesztettük a speciális anyaméhet, ebből következik, hogy nem sok hasznát vennék a továbbiakban egy ribanc szolgáltatásainak a társadalmunkban. Példának okáért, a maga feladata nem más lesz a továbbiakban, minthogy háziasítva lesz, és alomba kell szarjon mint egy macskának, amit az idióták tartanak a lakásaikba. És persze, mivel az állam már rég bebizonyította, hogy ezek a szőrmók gecik lefososodnak és mindenféle betegséget hordoznak magukban, ezért okkal feltételezhető, hogy Ön is a macskákhoz hasonlóan az emberiség egyik legnagyobb ellensége, ezért szükség van az elszeparálásához, hogy ne tudja a betegségeivel lefertőzni a továbbiakban a társadalmunk egészséges tagjait.

Ribanc: A macskák egyediek és cukik.

Kancellár: Téved, kis kurva. A macskák legalább akkora veszélyt jelentenek a társadalmunkra, mint a maga fajtája. Az állam bebizonyította. Aki egy macskával és nővel él egy fedél alatt, az szellemileg leépül. Mi nem akarunk zombikat a társadalmunkba.

Ribanc: Az életem felett én rendelkezem, nem törölheti el az egészet egy rendelettel.

Kancellár: Téved. Maga elavulttá vált. A törvényeket pedig mi szabályozzuk és nem maga, és azt teszünk amit csak akarunk, és azzal, akivel akarunk.

Ribanc: Hazugság. Egy ribanc sem vált elavulttá!

Kancellár: Önnek már nincs  többé funkciója, fogja fel. Egy anakronizmus vagy. Olyan, mint egy eltévedt szellem egy más dimenzióból.

Ribanc: Ez nem igaz. Értékeim vannak, és egyenlő jogom kell legyen a férfiakéval.

Kancellár: Maga egy bogár, kis kurva. Egy csúszómászó rovar. Egy csúnya, félreformált kis teremtmény,  egy parazita, akinek itt nálunk nincs helye.

Ribanc: Én egy emberi lény vagyok!

Kancellár: Maga egy prostituált! Aki hüvelynedvvel és kétforintos szopásokkal kereskedik. Farkak nyalogatásával és kiverésével, miközben a Netflixet előfizetését meg a szülei szponzorálják. Ez nem mehet tovább. Maga egy két lábon járó vákum, ami elszívja az életből az értékes dolgokat, és pusztulást hagy maga után. Egy űrt, egy fekete lyukat. Olyat, ami mindent elnyel.

Ribanc: Nem érdekel. Nem érdekel! Én egy emberi lény vagyok! Majd akkor ítélkezhetnek felettem, ha már a sírba lapátoltak!

Kancellár: Téveszmék ezek. Óriási téveszmék. Nincs többé jelentősége annak a  punciszörpnek amivel a szellemileg leépített férfiakat itatja haszonszerzés céljából. A szopások, a kézimunkák, mindennemű szexuális aktusainak befellegzett. Örökre. Többé nem kábíthat el ezekkel az ópiumokkal egy férfit sem. A mesterséges anyaméheket beüzemeltük, mostantól kezdve a nőknek nem lesz több értékük a társadalmunkban, mint egy darab feltörlőronggyé, amivel a magzatvizet mosták fel valamikor időszámításunk előtt a kórház folyósóin az ápolók. Új világba léptünk, ahol nincs többé szavazati és beleszólási joguk semmibe.

Élvezzétek ki a döntéseiteket, hölgyeim!