A modern kereszténység nem reprezentálja azt a hitet, amelyre nemzeteink épültek

Nagyon furcsának találom, hogy az egyébként intelligens és jól tájékozott magyar emberek, úgy tűnik, nem veszik észre, hogy a kereszténység, amelyet ma látunk, nem ugyan az, amely fajunkat arra ösztönözte, hogy nemzetekké egyesüljön, és felépítse európai civilizációnkat. A "másik orcát is odafordítani" tant nyilvánvalóan soha nem tanították keresztény őseinknek azon az önpusztító módon, ahogyan azt ma az egyházak tanítják. Martell Károly sem fordította oda soha a másik orcáját az ellenségeinek, hogy "tessék itt vagyok, pofozzatok fel nyugodtan és vegyétek el ami a népemé", ahogy senki sem próbálta megtéríteni mondjuk Szaladint vagy az oszmánokat. A "szeressétek ellenségeiteket" tanítás egyértelműen úgy értendő, hogy az a saját nemzetünkön belül azokat jelentette, akikkel nem értettünk egyet, nem pedig a nemzet ellenségeit, akik szükségképpen Isten ellenségei is voltak.

A modern egyház nem csak az ilyen kijelentéseket ferdíti el és él vissza vele, hanem szándékosan sok más ősi tannal is szembemegy, például a homoszexualitásért és a fajtalankodásért járó halálbüntetéssel, valamint az uzsora teljes tilalmával. Ennek azt kellene mondania nekünk, hogy az egyház megromlott és ellenünk fordult, nem pedig azt, hogy a kereszténység a problémáink forrása. A kereszténység értékei ellen való fordulás és törvényeinek megszegése az, ami a problémáinkat okozza.

Még azt is megengedtük, hogy ugyanazok az emberek, akik megölték Krisztust, csatlakozzanak az egyházainkhoz és irányítsák a kormányainkat. Őseinknek azt tanították, hogy a zsidók ördögök, köszönhetően annak a versnek, ahol Krisztus így jellemzi őket, és egészen a középkorig úgy ábrázolták őket, mint akiknek farka van. Ez csak azért történhetett, mert a gyülekezetnek ezt tanították a szószékről, mivel maguk az emberek a 16. századig nem rendelkeztek Bibliával.

A nándorfehérvári csatáról készült egyik festmény - keresztény őseink sosem tanítottak arra, hogy "másik orczádat is fordítsd az ellenséged felé". Ez a diadal a magyar történelem egyik legnagyobb keresztény győzelme a szultáni sereg felett.

Amikor nemzeteink keresztények voltak, 107 alkalommal utasították ki a zsidókat, mert folyamatosan megszegték a keresztény törvényeket. Az az elképzelés, hogy a zsidók valahogyan a kereszténység idősebb testvérei lennének, teljes istenkáromlásnak számított volna, ha valaki ezt felvetette volna. Csak a protestáns reformáció idején próbálta meg Luther Márton úgy beállítani a zsidókat, mintha valahogyan a keresztény örökség részei lennének, de hamarosan rájött, hogy mennyire tévedett, és visszavonta ezt az állítását, végül megírta a "A zsidókról és hazugságaikról" című antiszemita klasszikusát, amelyben azt írta, hogy aki bármilyen módon segíti a zsidókat, az súlyos bűnt követ el Isten és az ember ellen.

A keresztény korszak hajnalától kezdve Isten választott népe most már a keresztény nemzetek voltak, amelyek megerősítették a prófécia beteljesedését, akiket Isten egyértelműen kiválasztott, hogy részesüljenek áldásaiból. A zsidók elutasították Krisztust és megölték Őt, és aki elutasítja Krisztust, azt a Biblia antikrisztusként határozza meg. A zsidók önmagukat és vallásukat Krisztus eme abszolút elutasítása által határozzák meg, és maga Jézus átkozta meg őket, hogy soha többé ne virágozhassanak fel. Hogyan válhattak tehát valaha is Isten kiválasztott népeként ismertté, amikor örökös átoknak lettek kitéve?

A druidáktól kezdve a halál utáni életbe vetett hit késztette népünket arra, hogy ilyen ádáz harcosok legyenek. "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért". - János 15:13

Csak a cionizmus megjelenése után kezdtek a zsidók olyan szavakra igényt tartani, amelyeket közel 2000 éven át kizárólag az egyház használt. A Sion szót eredetileg arra használták, hogy költői értelemben utaljon arra a helyre, ahol keresztények koncentrálódtak, semmi köze nem volt a zsidókhoz. Jeruzsálemhez is, ezért írta Blake híres himnuszát arról, hogy "Küzdelem lesz ez átkos lét, míg nem épül Jeruzsálem Anglia zöld és szent földjén". Még 1936-ban is Sionként emlegették Angliát, és Európában is vannak hegyek, amelyeket ugyanígy hívnak, és nem azért, mert bármi közük lenne az átkozott zsidókhoz. Az a gondolat, hogy léteznek "ábrahámi hitek", önmagában teljes istenkáromlás, és ezért nem is használták ezt a kifejezést egészen a 20. századig. A muszlimok voltak az ellenség, ők biztosan nem voltak testvérek, sem hitben, sem másban. A keresztények mindig is hittek abban, hogy Ábrahám áldásai kizárólag rájuk szálltak Izsákon és Jákobon keresztül. Minden más vallás hamis volt, és követőik átkozottak.

Őseink nem voltak ostobák, nem fogadtak el csak úgy egy idegen hitet, amelyet a bankáraik adtak nekik, és amely arra tanította őket, hogy szelíden hagyják, hogy megszállják és elfoglalják a földjeiket. Az idegenek csak sokkal később jöttek, és évszázadokba telt, amíg beszivárogtak a hitbe, mielőtt belülről felforgatták azt. Pontosan ugyanezt tették a kormányainkkal is, de mi nem vagyunk olyan hülyék, hogy azt mondjuk, hogy meg kell szabadulnunk a kereszténységtől, csak mert a mai törvényeink és kormányaink korruptak. Tudjuk, hogy vannak olyan kormányzati formák, amelyek nagyon hasznosak népünk számára, és pontosan ugyanez az elv van a kereszténységgel kapcsolatban is. A kereszténység korai formái rendkívül hasznosak voltak számunkra, és ma is azok lennének, ha egyházaink követnék őket. Szerencsére még mindig ugyanaz a Bibliánk van, így nem nehéz rámutatni arra, hogy a modern egyházak hol rontják el a dolgokat. Ezt csak a vak nem látja, így nem igazán értem miért ragaszkodnak oly sokan közülünk ahhoz, hogy elfogadják és népszerűsítsék ezt az elődeinket gyalázó, logikátlan hazugságot, hogy amit ma tanítanak kereszténységet, az ugyanaz, mint amit tegnap tanítottak...