Egy Valentin-napi esszé

Próbálom a dolgokat pozitívan kezelni ezen az oldalon (ez nyilvánvaló hazugság), de ma valami mással szolgálok: egy utálattal teli üzenettel, amely minden hős szerelmeshez szól ezen a szép napon.

Tudjátok barátaim, van egy durva, de kikerülhetetlen tény: a társadalom jelenlegi paradigmájában egy fehér férfi számára nem járható út, hogy tartós kapcsolatot létesítsen egy fehér nővel. A női faj évtizedek óta tartó kártékony munkálkodásának köszönhetően, egyszerűen nincs olyan működőképes forgatókönyv, amelyben elképzelhető, hogy valaki talál egy fehér nőt, és boldogan él majd vele, amíg meg nem hal.

Megjegyzem, hogy nem azt mondom, hogy ez nem történhet meg. De erre az esély nagyon kevés. Igenis megtörténhet. Csakhogy ha mégis megtörténik, az nem más, mint véletlen - valószínűtlen események sorozata, amelyek együttesen olyan helyzethez vezetnek, amelyet nem lehetett volna megtervezni előre. Személyesen nem ismerek senkit, akivel ez megtörtént volna, de olvastam már pár helyen, hogy volt/van ilyen.

Hadd soroljam fel, hogy miért teljesen lehetetlen a romantikus álmokat megvalósítani. (Kergetni persze lehet őket egy életen keresztül, az más dolog) Kérlek, vedd figyelembe, hogy az itt leírtak többnyire a mások általi megfigyeléseimen alapszanak, mivel nekem egész életemben -1-2 kivételt leszámítva- nem igazán volt olyan kapcsolatom, amely néhány napnál tovább tartott volna. Jobban szeretek mások kárán tanulni és lenni a dolgok külső szemlélője, mintsem a saját káromból legyek önmagam szenvedője.

De van még valami amit el szeretnék mondani neked.

Van egy piros és egy kék pirulám a számodra. Ha a pirosat választod, megmutatom miért lehetetlen a nőkkel hosszú távú kapcsolatot tervezni. 

Ha viszont a kék pirulát  választod, akkor maradsz a rózsaszín ködben, repkedő Cupidókkal magad körül, és egész életedet egy papucs kis buziként fogod leélni.

A döntés rajtad áll. Válaszd ki melyikre van szükséged. (Az értelmi fogyatékosok kedvéért: Katt a képre.)