Filozófia óra: Kell-e személyes érzelmi energiát fordítania minden rosszra, ami a Földön történik?

Broad daylight murder at Houston Whataburger pic.twitter.com/As5ntURJLQ

— DarkPrinceFrost (@darkprincefrost) January 25, 2022

Nemrég írtam egy kislányról, akit egy néger fegyverének egyik eltévedt golyója ölt meg Chicagóban.

A következő megjegyzést írtam a cikkben:

Engem sokkal jobban érdekel a feketék reintegrálása a társadalomba, mint ez a halott 8 éves kislány.

Az, hogy olyan emberek halála miatt aggódom, akikkel még csak nem is találkoztam soha életemben, egy hülyeség. Mármint, szomorú, tényleg, oké, de mindegy - nem igazán érdekel. 

Engem határozottan jobban érdekelnek ezek a feketék, és az, hogy jogokat adjunk nekik, hiszen egész életükben mély elnyomásban kellett élniük. A rasszizmus egy központi probléma, és ezeknek a feketéknek a viselkedése teljes mértékben megérthető.

Bocsánat. Nem sajnálom ezt a 8 éves kislányt. Egyáltalán nem sajnálom mert nem ismerem, és tényleg azt hiszem, hogy egy buzi vagy, ha te igen.

Ezt szándékosan provokatív cikknek szántam. Mindig is ezt tartottam a blog elsődleges céljának. Sokszor puritán és trágár nyelvezetet használok, mert úgy tűnik, senki más nem teszi ezt meg helyettem Magyarországon. A honi újságírás halott. Az én célom az olvasóközönségem provokálása, azért, hogy minden cikkem egyfajta reflexiót váltson ki bennük.

Lehet, hogy ez az egész egy bunkóság. Nem tudom. Talán csak egy seggfej vagyok, aki szeret sértő dolgokat írni, és ha azt mondom, hogy nem érdekel egy 8 éves halott lány, az valószínűleg elég sok embert fog megbotránkoztatni.

Az egyik olvasó közölte velem, hogy hiányzik belőlem az empátia, és sok más internetes emberhez képest én egy értelmetlen és buta személyiség vagyok.

Idézem változtatás nélkül a privát üzenetet:

"Sajnálom, hogy nem jutottál még el arra a szintre, hogy felelősséget és empátiát érezz embertársaid iránt. Belőled mindez hiányzik, ami emberré tesz minket. Ezt a kislányt egy néger ölte meg, ezek az állatok pusztítják el a fehér fajt, és a keresztény társadalmat. Ide sorolandó vagy te is (mármint a bomlasztó egyéniségekhez, és az állatokhoz, mert sem az emberhez, sem a kereszténységhez nincs közöd.) Átlagon aluli intelligencia szinttel rendelkezel, ez a cikkeiden is nagyon jól látszik. Kevés butább és értelmetlenebb ember van az interneten, mint te."

Azt hiszem, értelmesen válaszoltam vissza. Talán túl provokatívan. Az is lehet, hogy a "provokatív" kifejezést csak a vulgáris és durva kifejezés eufemizmusaként használom.

Ezt írtam:

Nos, sok szerencsét ahhoz, hogy érzelmi energiát fordíts minden egyes hírre, ami egy újabb holttestről szól.

Én nem fogom megtenni, és nem fogom azt mondani másoknak, hogy tegyék meg, mert szerintem egy őrültség megpróbálni törődni minden egyes emberrel a Földön, aki meghal.

Sok helyen voltam, sok mindent láttam már. Akasztott embereket, frontális autóbalesetet, hűtőházban sorakozó hullákat, és elgázolt biciklist akinek a fejét széttaposta az autó. Egyiküket sem ismertem, de elszomorított a dolog, és az ilyen élményeim után elhatároztam, hogy többé nem gondolok rá. Legalábbis megpróbálom - tudat alatt persze egész életemben végigkísér mindez amit átéltem.

De tudod mit? - Menj és olvass el minden híradást minden gyilkosságról, ami a Földön történik, és fordíts rá érzelmi energiát. Aztán a legvégén odajutsz mint én, hogy minden napodat végigkíséri a pánikbetegség. Hidd el nekem, az nem jó dolog.

Aztán mikor nem kaptam rá viszont választ, még leírtam pár dolgot:

A haláleseteknek csak 1%-a gyilkosság. Akkor gondolom, el kéne olvasni a maradék halálesetek 99%-áról szóló híreket, és emiatt is rosszul érezni magad. Az alábbi kép 2017-es statisztikai adatok alapján készült, de számottevően most sincs különbség az elhalálozások okai, és azok százalékai közt.

Az egész életedet annak kellene szentelned, hogy rosszul érezd magad, ha olyan emberek halnak meg, akiket nem ismersz.

Ezek a te értékeid. Gyakorolnod kellene őket, ahelyett, hogy engem próbálsz megszégyeníteni.

Én személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy az ember biológiailag nem képes arra, hogy minden egyes rossz dologra, ami a földön történik, érzelmi energiát fordítson. Régen törzsekben éltünk, és nem ismertünk néhány tucat embernél többet, ezért könnyen képesek voltunk arra, hogy érzelmi energiát fordítsunk arra, hogy törődjünk azzal, ha valaki meghalt. A tömegmédia megváltoztatta az agyunk működését, és létrehozta azt a fajta őrületet, ahol társadalmilag kötelességünk törődni olyan dolgokkal, amelyeknek semmi közük hozzánk.

De nem - te csinálod jól. Menj, szenteld az életed annak, hogy híreket olvasol olyan emberekről, akikkel soha nem találkoztál, olyan helyeken, ahol soha nem jártál, akik meghaltak, és aztán érezd magad nagyon rosszul emiatt. Csinálj a youtube-on egy vlogot arról, hogyan alakul az életed majd ezt követően. Kíváncsi leszek rá.

Ha csak azért törődsz egy chicagói lelőtt gyerekkel, mert véletlenül belebotlottál a hírbe, miközben másokat elítélsz, amiért nem érdekli őket, akkor csak egy képmutató vagy, semmi több. Le kell vadásznod ezt követően minden híradót és cikket, ami arról szól, hogy a Földön valami random ember meghal, és rosszul kell érezned magad miatta.

Hajrá, csináld!

Továbbá

Bunkóság volt, amit írtam. Tiszteletlen voltam egy halott lánnyal és a családjával szemben. De haver - ő nem fogja ezt elolvasni. És valószínűnek tartom, hogy a családja sem.

A lényeg azonban nem a halott lány iránti tiszteletlenség volt. A lényeg az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy minden alkalommal, amikor bekapcsolod a TV-t vagy megnyitsz valami szenny hírportált a neten, arra kérnek, hogy olyan dolgokra fordíts érzelmi energiát, amelyeknek semmi közük az életedhez, és ez nem egészséges abszolút. Nem szolgál semmilyen más célt, mint az érzelmi stimulációt. Hogy befolyásolhassanak.

Az én életemet nem befolyásolja, hogy ez a lány meghalt. Hiszem, ha nem tudnám, hogy meghalt, nem tudnám, hogy meghalt. Ilyen egyszerű a történet. Ha megtudom, hogy halott, és nagyon rosszul érzem magam emiatt, akkor is halott marad. A szülei nem fogják tudni, hogy emiatt én rosszul érzem magam, hogy meghalt a lányuk. Ez gyakorlatilag egy fekete lyukba öntené a korlátozott érzelmi energiámat.

Nem vagyok Isten. Nem vehetem a vállamra a világ teljes súlyát, és minden tragédiát, ami benne történik.

Nem akarok olyan társadalmat, ahol szinte kötelességed rosszul érezni magad amiatt ami más helyeken, más emberekkel történik. Olyan emberekkel, akiket nem is ismersz. Ez a mostani rendszerünk alapvető értéke - az az elképzelés, hogy kötelességed törődni azokkal az emberekkel, akiknek semmi közük hozzád.

Én például még soha nem jártam Afganisztánban. Soha nem voltam még líbiai rabszolgapiacon. Nem voltam szemtanúja a zsidó holokausztnak. Nem vagyok ukrán zsidó. Nem vagyok tajvani homoszexuális, nem vagyok hongkongi antifa, vagy dzsihadista muszlim, és nem ismerek egy ilyen embert sem a közvetlen közelemben, aki az lenne. Mégis életem minden egyes napján azt mondják nekem, hogy törődnöm kell mindezekkel a dolgokkal, aggódnom kell értük, ki kell öntenem rájuk a korlátozott emberi érzelmeimet.

Ott van a provokáció, hogy azt mondják: "Nem érdekel ez a halott kislány". Ez egy szélsőséges példa, hiszen mindenki szomorú, ha egy kislány halálát hallja. De az elv ugyanaz. Ennek semmi köze az én életemhez, nem tudok mit tenni ellene. Ha ott lettem volna, amikor ez színesbőrű elkövető véletlenszerűen elsütötte a fegyverét egy parkolóban, talán elővettem volna a Walther P38-asomat, és lelőttem volna a négert, ezzel megmentve a kislány életét. De nem voltam ott. Ennek semmi köze hozzám, az életemhez vagy a problémáimhoz.

Megvan a saját családom és barátaim. Megvannak a saját személyes és "szakmai" küzdelmeim. Nekem is vannak halottaim, akiket gyászolnom kell.

Nem hagyom, hogy a média érzelmileg megfélemlítsen, hogy kiöntsem az érzelmeimet olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeknek semmi közöm hozzám, és nagyon erősen tanácsolom másoknak is, hogy ugyanezt az álláspontot képviseljék.

Ha úgy döntesz, hogy érzelmi energiát öntesz mindezekbe a dolgokba, akkor megőrülhetsz a végén. Végül is, ha - ahogy azt a sértett olvasónak tanácsoltam - csinálja bárki utána. Fogja magát, és reggeltől estig olvasson haláleseteket, és érezze magát rosszul emiatt. Senki sem fogja ezt tenni. Ehelyett a média folyamatosan ezzel az érzelmi zsarolással fogja őket bökdösni, és ki fogják szívni belőlük az életesszenciát, ami a pszichéjük meggyengüléséhez vezet. Ezek dementorok. A lelkedből táplálkoznak.

Nem erre vagyunk tervezve. 

Az elektronikus média mindenféle úton-módon hat ránk, olyan módszerekkel, amit észre sem veszel.

Tisztában vagyok vele, hogy az én oldalam is egyfajta elektronikus média. De pont emiatt provokálok mindenkit. Az egyetlen dolog, amire koncentrálnunk kell, az a saját életünk, a saját családunk, a saját barátaink és közösségünk.

Az összes többi dolog bevonása a személyes univerzumodba végül tönkretesz majd téged.

Megkérdezhetné bárki, hogy akkor mégis miért tettem közzé a lelőtt lány történetét? Nos, a provokáció lehetőségén kívül - az, hogy egy ilyen aranyos kislányt minden ok nélkül megöltek, és elmondani (leírni) ezt, hogy engem jobban érdekel ennél az, hogy Salvor Hardin fekete nővé "változott", mint a lány halála, az egy érzelmi reakciót vált ki az olvasókban. Lehet, hogy ezt nem értetted, amikor olvastad, lehet, hogy csak azt hitted, hogy egy seggfej vagyok, de már fentebb leírtam mi a célom ezzel az egésszel.

A másik ok, amiért írtam róla, teljesen nyilvánvaló: a feketék rendkívül, felháborítóan erőszakosak, és gyilkos purgatóriummá változtatják a világot, és ezt neked - neked személyesen, mint egyénnek - a saját túlélésed érdekében tudnod kell.

El kell hagynod a városokat, meg kell védened magad és a családod.

Lehet, hogy egy értelmetlen seggfej vagyok, akinek nincs empátiája. De talán hatni tudok azokra az emberekre, akik olvasnak.

Annyit mondhatok, hogy elgondolkodom azon, amit csinálok, amikor épp írok. Soha nem úgy készül egy cikk, hogy a hasamra ütök. Vannak céljaim, van egy napirendem, és mindent megteszek, hogy ezt a napirendet teljesítsem.