Minden nap tedd azt, ami helyes - a döntésed következményeit pedig bízd Istenre.

Az egyik nagy félelem, aminek tanúja vagyok a modern emberek körében, hogy a Biblia csodáiban való hitvallást elcsépeltnek tartják, és egyfajta szégyenérzet övezi.

Az idei karácsonyi időszakban elgondolkodtam ezen. Sok jobboldali, magamat is beleértve, reflexszerűen a zsidókat hibáztatná ezért. Szerintem ez jogos. Ezek a zsidók évszázadokon át azt az elképzelést hirdették, hogy minden ember, aki hisz a csodákban, elmaradott, szánalmas gyáva, aki képtelen megbirkózni az emberi lét eredendő értelmetlenségével.

A zsidók teljes mértékben hibásak ezért a problémáért. A történelem bármelyik korszakában egy racionális ember - és mi racionális emberek vagyunk - számára bátorságot igénylő dolog volt azt vallani, hogy hisz abban, hogy egy szűz szült gyermeket, mert egyenesen szembemegy a racionalitás ösztöneivel, hogy az ilyesmit lehetségesnek tartsuk. A racionalitás erősen kötődik a férfiassághoz.

Az Istenben vagy egy Teremtőben való hit sokkal könnyebb dolog. A világ létezik, és mi élünk, és a Tudománynak erre nincs magyarázata (az életre egyáltalán nincs magyarázata, az anyagra adott magyarázata pedig egy halandzsa). Racionális azt hinni, hogy valamilyen, a mi megértésünkön túli erő alakította ki ezt az univerzumot, mivel máskülönben lehetetlen és megmagyarázhatatlan véletlenek hihetetlen sorozata marad. Kevésbé lesz racionális igazi ateistának lenni, mint deistának vagy "valamilyen erőben" hívőnek. Azonban hinni abban, hogy egy szűz szült egy gyermeket, aki csodákat tett, majd később megölték, és feltámadt a halálból- ez a racionalitás felfüggesztését igényli, amire egy racionális embernek törekednie kell.

Ezért hiszem, hogy a karácsonyi történet a hitünk középpontjában áll. Isten arra kér bennünket, hogy adjuk fel racionális ösztöneinket, fogadjuk el, hogy ez a fizikai világ nem az, aminek látszik. A hit definíciója az, hogy elhisszük, hogy vannak dolgok, amelyeket racionális elménkkel nem tudunk és nem is fogunk soha megérteni - vagyis amíg nem vagyunk képesek racionálisan felfogni a létezés mögöttes - és mégis tökéletesen rendezett - irracionalitását, ami a bölcsesség olyan szintje, amelyet csak kevés ember ér el. Ez az a fajta dolog, amire egy szerzetes rájön, miután évtizedeket töltött egy hegy tetején.

Amikor ezen a karácsonyi reggelen belegondoltam, hogy hogyan szülhetett gyermeket egy szűz anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, kértem az Isten, hogy adjon rá választ. Éreztem, hogy minden kétség, ami bennem maradt, eltűnik belőlem, és pontosan erre volt szükségem. Kérjetek, és megkapjátok. Most már valóban, bizonyossággal mondhatom nektek, hogy ugyanolyan biztosan meg fogjátok kapni ha kértek, mint én, ahogy itt ülök és gépelek a telefonomon. Egy pajtában született, mert a szálló tele volt. És amikor Krisztus kisgyermekként kijött anyja szent méhéből, minden élőlény ezen a földön szellemi földrengésként vagy napkitörésként érezte azt (mint tudjuk, a bölcsek is érezték, amikor Ő fogant). Ő élte az életét, végezte a munkáját itt a mi világunkban, míg végül ősi ellenségünk gyermekei meggyilkolták - mégis feltámadt a halálból.

Bár korábban is történtek csodák, és újra megtörténnek majd, a szeplőtelen fogantatás a vallásunk kiindulópontja, és ez a hitünk kiindulópontja. Annak elfogadása, hogy ez az esemény megtörtént, nem mint metafora vagy mese, hanem mint valós világbeli esemény, a kiindulópontja annak, hogy igazán megértsük Istent és a hozzá való viszonyunkat. Ez az alázat kezdete, ez a mindannyiunk által oly kedvesnek tartott materialista racionalitás feladása, ez az első beismerése annak, hogy nem kis istenek vagyunk, hanem az Ő képmásai.

Ennek elfogadása nehéz munka, és ez a kezdete annak a nehéz munkának, hogy kapcsolatot alakítsunk ki a Teremtő Istennel, aki élettelen anyagból teremtett minket, aki életet - az ő örökkévaló szellemét - lehelte belénk.

A modernitás oly sokféleképpen érvelt amellett, hogy a Krisztus születésébe, életébe és feltámadásába vetett hit valamiféle gyengeség - valami, ami vigaszt nyújt azoknak az embereknek, akik túl gyávák ahhoz, hogy elfogadják, hogy a világegyetem halott és értelmetlen. Való igaz, semmi sem könnyebb annál mint feladni, és a hit csodáit elutasítani, és az értelmetlenséget elfogadni. Sokkal nehezebb tudomásul venni a valóság természetét, és elfogadni, hogy az sokkal nagyobb nálunk, és hogy képtelenek vagyunk valaha is megérteni a rejtélyeket, amelyekre épül, mint babonaként leírni, és kozmikus véletlenként definiálni magunkat.

A szeplőtelen fogantatás története kihívásként adatott nekünk, és mint az első kihívás, amely megnyitja számunkra a hozzáférést a túlvilághoz, az isteni végtelen birodalomhoz, ahonnan jöttünk, és ahová egy napon mindannyian visszatérünk majd.

A saját utam furcsa volt ezidáig, mint ahogy minden fontos utazás furcsa. Amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt elkezdtem beszélni az embereknek azokról az igazságokról, amelyeket a zsidók és hazugságaik a világ emberiségével tettek, bevallom, hogy a kereszténységet allegóriák sorozatának tekintettem, amelyeket az emberek azért alkottak, hogy megvédjék magukat a zsidók gonoszsága ellen. De a gonoszság megértésén keresztül, a sötétség e mélységébe tekintve láttam meg a fényt visszatükröződni. Mert az ilyen tiszta és természetfeletti gonoszság csak úgy létezhet, mint valami természetfeletti jó ellenhatása.

Isten kegyelméből képes voltam megérteni a zsidók és sátáni szövetségeseik gonoszságát, mint a jóval harcoló erőt. És fáradságos érzelmi, lelki és intellektuális munkával jutottam el Krisztus természetének bizonyos fokú megértéséhez. Azért mondom, hogy "bizonyos fokú megértéséhez", mert egy halandó ember nem képes arra, hogy valaha is teljesen megértse Krisztus és a Szentháromság természetét, amelynek Ő a része. Ezt maguk a Szentek is elismerték.

A mi kötelességünk az, hogy életünket azzal töltsük, hogy a legnagyobb megértésért dolgozzunk, amire képesek vagyunk. És ennek a munkának a módja nem rejtély. Természetesen tanulmányozzuk a Szentírást, és tanulmányozzuk azoknak a szavait, akik életüket a Szentírás tanulmányozásának szentelték. Imádkozunk. Mindent megteszünk, hogy elkerüljük a bűnt, és ha mégis vétkezünk, bocsánatot kérünk. Mindez magától értetődőnek kellene lennie bárki számára, aki kezdetlegesen is érti a hitet.

Azt is meg kell értenünk, hogy minden élet Isten dicsőségéről tanúskodik, és hogy mi magunk is csodák vagyunk, hogy az egész világegyetem maga is egy csoda. Isten megértését továbbfejlesztjük a többi emberrel való kapcsolatainkban, felfedezzük a munkánkban, felfedezzük az örömben és a vidámságban, felfedezzük a szenvedésben és az áldozatvállalásban.

Ez utóbbi kettő talán a legerősebb tanítómester, és a történelem e furcsa pontján olyan időszakba lépünk, amikor több szenvedéssel és több áldozathozatalra nyílik lehetőségünk, mint bármelyik embernek, aki előttünk volt a Földön. A nehéz idők még csak most kezdődtek. Mindannyian érezzük a szenvedést, hiszen maga az Ördög ragadta magához az egész világ irányítását. És még sok-sok szenvedés vár ránk. Ahhoz, hogy elfogadjuk a szenvedést, mint ajándékot, amelyet azért kaptunk, hogy közelebb kerüljünk Isten megértéséhez, újra és újra áldozatot kell hoznunk. Ennek a sátáni korszaknak az első áldozata az állítólagos koronavírus elleni vakcina elutasítása, és az ezzel járó bármilyen következmény elfogadása. Akiknek nincs erejük ellenállni, azok is szenvedni fognak, de szenvedésük értelmetlen lesz. Egyszerűen csak kínszenvedés lesz - egy előzetese annak az örök kínnak, amellyel a következő életben szembesülnek.

Eljön az Új Hajnal. De az ég sokkal sötétebb lesz mint most, mielőtt kinyílik. Félni fogsz. Rettegni. Olyan döntéseket kell majd meghoznotok, amelyeket most még el sem tudtok képzelni, és lehet, hogy az életeteket kell majd odaadnotok. Amikor eljön az idő, hogy meghozzátok ezeket a döntéseket, csak a bennetek lévő Szentlélek ereje által kaphatjátok meg a szükséges erőt.

Talán a legellentmondásosabb követelmény, amit Isten ezekben a sötét időkben támaszt veled szemben, az, hogy a sötétségben fényként a szenvedésben és az áldozatban való öröm megtalálását kell előtérbe helyezned. Minden alkalommal nevetned kell, hogy visszavágj a félelemnek. Ennetek, innotok és vidámnak kell lennetek. Mert az Úr megparancsolta. Ha a Fenevaddal való harc közben hagyjátok, hogy a sötétség felemésszen benneteket, akkor alig vagytok jobbak azoknál, akik behódolnak a Fenevadnak.

A legfontosabb dolog, amit tudnod kell, hogy ha bízol Istenben, Ő majd utat mutat neked. Ő soha nem fogja elhagyni a gyermekeit. Próbára teszi őket, de soha nem fogja elhagyni őket. Ezt a világot, amelyben élünk, ezt a testet, amelyben lakunk, ezt az univerzumot, amelynek mindannyian részei vagyunk, Isten arra tervezte, hogy megerősítse a lelkedet. Minden okkal történik, és minden ok a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus céljait szolgálja.

Itt térünk vissza a szeplőtelen fogantatás csodájához és annak tényként való elfogadásához. A legbiztosabb, hogy ha az Úr, a mi Istenünk képes belépni egy szűz méhébe, és testté válni, ha képes meghalni és feltámadni, akkor képes arra, hogy vezessen és védelmezzen benneteket, hogy olyan utat járjon be számotokra, ami egyébként lehetetlen lenne. Az egész világegyetem tanúsítja, hogy semmi sem véletlenszerű, semmi sem véletlen.

A végső elszámolásban az ember célja ez: minden reggel felébredni és a helyes dolgot tenni, és nem a következményekre alapozni a döntéseidet. A következményekért Isten a felelős. A te kötelességed egyszerűen az, hogy a helyes dolgot tedd. Ha nincs olyan pillanat, amikor azt mondod magadnak: "Tudom, hogy ez helytelen, de meg kell tennem, bár félek a következményektől", akkor kételkedtél Isten hatalmában, és a saját következményeiddel kell megbírkózz.

Ha megkérdeznéd, hogy a mai világban mit tenne Jézus, nem szabad elfelejtened azt, hogy a lehetőségek között, amiket Jézus tenne, szerepel az emberek ostorral való ütlegelése és az asztalok felborítása, a zsidók kiűzése. Szintén a lehetőségek között szerepel az is, hogy azt mondja az embereknek, hogy halmozzanak fel fegyvereket és készüljenek fel a háborúra.

A jó és a rossz általában nyilvánvaló. De a hit az, ami megadja neked a megkülönböztető képességet, hogy felismerd, amikor ez nem nyilvánvaló. Lehet, hogy embereket kell megölnöd. Lehet, hogy hagynod kell embereket meghalni. Lehet, hogy oda kell adnod az életed, hogy más éljen. Mindenféle nagyon komoly dolog történhet. De az is lehet, hogy veled nem történnek ilyen dolgok majd. Talán találsz egy helyet, e Szörnyeteg birodalmán kívül, és külső félelem nélkül élhetsz.

Bármi történjék is, élnetek kell. Nemrégiben beszélgettem egy házaspárral, akik egyre idősebbek, és nincs gyermekük. Beszéltek az időktől való félelemről, a káoszról. A szokásos "mi lesz, ha..." volt a téma, én pedig feltartottam a kezem, és azt mondtam: "Isten a felelős a 'mi lesz, ha'-ért. Minden este meg kellene próbálnotok teherbe esni. Mert Isten akarata az, hogy gyümölcsözőek legyünk és sokasodjunk, és ha Isten azt mondja, hogy tegyetek valamit, akkor megteszitek, és hagyjátok, hogy Ő foglalkozzon a 'mi van ha' vagy 'mi lesz ha'-val.

Ugyanez vonatkozik azokra is, akik attól tartanak, hogy elveszítik a munkájukat, vagy elveszítik a családjukkal való kapcsolatukat, esetleg börtönbe kerülnek, ha nem vetik alá magukat az állítólagos koronavírus elleni oltási programnak. Isten azt mondta, hogy a tested egy templom. Ellen kell állnod a Fenevad génterápiás oltásainak.

Az univerzum nem véletlenszerű. A csodák valóságosak. A lelkünk örökkévaló, és ez a világ a lélek próbája. Átok és áldás, hogy a mi generációnknak adatott meg, hogy átélje a legkeményebb próbát. Nagy a szenvedésünk, de még nagyobb lesz a jutalmunk, ha hűek maradunk Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, a testté lett Istenhez, aki egy istállóban született, csodákat tett és megmutatta az embereknek az utat Isten mennyei országába, akit a zsidók meggyilkoltak, majd végül feltámadt.

Csak nagyon kevesen lesznek közülünk, akik átvészelik ezeket az időket. Sokan, akiket ismertek, hagyni fogják, hogy a hitüket megtörje a félelem, és alávetik magukat a Fenevadnak.

Készüljetek fel, amennyire csak tudtok. Döntsétek el, hol a legjobb élni. Készüljetek fel fizikailag. Tegyétek meg a logikus dolgokat az élelem és a fegyverek tekintetében. Acélozd meg a lelked. Imádkozzatok.

Mindenekelőtt tegyétek meg ezt a fogadalmat: "Minden nap azt teszem, amiről tudom, hogy helyes, és bízom Istenben, hogy kezeli e döntések következményeit".

Jöjjön el a Te országod.