Önsegítő vasárnap: Istenben való hitet kell választanod.

A nyugati világ egy olyan pokollá válás küszöbén áll, amelyet lehetetlen felfogni, amíg nem tapasztalod meg a saját bőrödön. Magától értetődő, hogy mi, törékeny emberek, akik a példátlan kényelem korába születtünk, semmiképpen sem vagyunk felkészülve erre a kialakulóban lévő pokoli világra.

Mindannyian azzal töltöttük az életünket, hogy az éppen aktuális trendeken, zenéken, filmeken, vagy épp az üzemanyagköltségen bosszankodtunk. A modern ember döntései között szerepelt, hogy milyen dekadens szexuális képekre maszturbáljon, és milyen márkájú, milyen csomagolású élelmiszert vásároljon a kormány által kibocsátott papírpénzből. Azonban a közeljövőben senkinek sem kell aggódnia már semmiért, az a világ amit magad körül látsz, nem fog létezni a jelenlegi formájában. Az erőszak és az éhség, a kínzás és a halál világába lépünk be.

Nem véletlen, hogy mindezt az tette lehetővé, hogy a nyugati embert annyira megszelídítették, hogy hajlandó feláldozni alapvető szabadságjogokat mondjuk egy nem létező vírus elleni védelem ígéretéért cserébe. Egy ilyen gyenge nép mindig is a gonosz prédája lesz.

Ahhoz, hogy túléld azt a poklot ami vár ránk, kell, hogy legyen benned valami, ami erősebb, mint a hús és a víz, ami a bensődet alkotja. Ha nincs hited, egyszer majd el fogsz jutni egy olyan pontra, ahol rá fogsz döbbenni, hogy hit nélkül egyszerűen nem leszel képes tenni semmit. Inkább feladod, és meghalsz.

Azt kell megértenünk, hogy a hitünk hiánya a kényelmünkből fakad. Egy olyan embernek, aki képes egész életét úgy leélni, hogy nem szembesül azokkal a kihívásokkal, amelyekkel őseinknek szembe kellett nézniük, kevés oka lesz az Istenbe vetett hitre, mivel a legkorábbi ébrenléti élményeinkből az a benyomásunk, hogy az ember uralja a környezetét, és biztonságot nyújt minden valós fenyegetéstől. Az így elkényeztetett emberek befelé fordulnak, ahelyett, hogy az ég felé tekintenének útmutatásért. Az értelmes kihívásoktól mentes környezetben az emberek akadályokat teremtenek saját maguknak - ennek köszönhető a sok válás, a karrierizmus, a kábítószerfogyasztás, a túlzott önsajnálat, az egzisztenciális küzdelmek és anyagi javak előtérbe helyezése, és a modernitás minden más mesterségesen előállított rosszulléte.

A történelmi népek folyamatosan szembesültek a halállal. Az antibiotikumok megjelenéséig a gyermekek csak kevés része érhette meg a felnőttkort.

Vegyük csak példaként I. Eduárd angol király (1239-1307) gyermekeit:

Ismeretlen nevű lánya:  1255 (halva született)

Katherine: 1261-1264 (3 évesen hunyt el)

Joan: 1265-1265 (csecsemként hunyt el)

John: 1266-1271 (5 évesen hunyt el)

Henry: 1268-1274 (6 évesen hunyt el)

Eleanor: 1269-1298 (29 évesen hunyt el)

Lánya: 1212-1128 éves (1212-1129): 1271 (csecsemőként hunyt el)

Johanna: 1272-1307 (35 éves hunyt el)

Alfonz: 1273-1284 (11 évesen hunyt el)

Margit: 1275-1333 (58 évesen hunyt el)

Berengária: 1276-1278 (2 évesen hunyt el)

Ismeretlen nevű lánya: 1278 (csecsemőként hunyt el)

Mária: 1279-1332 (53 évesen hunyt el)

Ismeretlen nevű fia: 1281 (csecsemőként hunyt el)

Erzsébet:  1282-1316 (34 évesen  hunyt el)

Edward: 1284-1327 (43 évesen hunyt el)

Thomas: 1300-1338 (38 évesen hunyt el)

Edmund: 1301-1330 (29 évesen hunyt el)

Eleanor: 1306-1310 (4 évesen hunyt el)

Akkoriban az embereknek természetes dolog volt a halál. Nem volt megfelelő orvosi ellátás, nem volt higénia. Mindent a halál és a pusztulás bűze járt át. A felnőttkort megélt nők gyakran szülés közben haltak meg, a férfiak pedig erőszakos halál által a harcmezőn.

Modern korunkban azonban a halál, mint az élet velejárója - tabu téma lett. Azért, mert a fejlődő orvostudománynak köszönhetően az emberekben dominánssá vált a mindenáron való gyógyítás vágya: ha egy beteget nem lehet meggyógyítani, akkor ezt az orvos és a laikus társadalom egyaránt kudarcként, a gyógyítás kudarcaként éli meg. A halált a gyógyítás kudarcaként felfogó nézet elterjedésének köszönhetően a halál nem természetes folyamat többé, nem a teljes életkör szerves része, hanem szükségtelen rossz, amelyet igyekszünk kiküszöbölni, de legalábbis a lehető legmesszebbre tolni. Többek között ennek a medikalizációnak köszönhetően a halálfélelem irreálisan megnövekedett és irracionális formát öltött jelen korunkban - ebből alakultak ki azok a betegségek, amiket "pánikbetegségnek" vagy "szorongásoknak" nevezünk.

A modern ember szorong, és pánikol. Persze, nem mindenkin hatalmasodik el a haláltól való félelem. Azonban az tény, hogy a mai világban a haláltól való félelem okozta mentális/pszichés zavarokkal küzdő emberek száma nagyon magas, és ez többek között annak is köszönhető, hogy a különböző politikai ideológiák megjelenésével -mint mondjuk a kommunizmus- az emberek szellemi világát teljes mértékben lerombolták, és rávezették őket arra, hogy csak az anyagi világot fogadják el maguk körül. Amikor ez a szellemi leépülés bekövetkezett, és a materialista szemlélet átvette az uralmat a spiritualitás és transzcendencia felett, az emberek elkezdték elveszíteni a hitüket. A cél mindig is ez volt az uralkodó elit számára.

Amikor te is bármelyik pillanatban meghalhatsz, és amikor a körülötted lévő emberek is sorra meghalnak, sokkal könnyebb Istenbe vetni a hited. Nem igazán van más választásod. Eljön majd a nap, amikor Istenért kiáltasz, hogy mentsen meg, de ehhez el kell fogadnod, és meg kell ismerned, mit jelent maga a szó, hogy Isten. Az általános felfogás szerint a hit nem olyasmi, amit te választasz, hanem olyasvalami, amit gyermekkorodban kaptál, vagy valahogyan a személyiséged egy aspektusa. Mint a legtöbb általános felfogás, ez is teljesen téves, hiszen a hit egy választás.

Ha csak a materialista szemléletet fogadod el, sosem fogsz rájönni arra, mit jelent az Istenbe vetett hit. Ezáltal a spiritualitást sem fogod tudni megérteni, hiszen A Tudomány útvonalán haladsz. Annak a Tudománynak az útvonalán, amely folyamatosan hazudik neked mindenről.

A világegyetem misztériumai természetüknél fogva alapvetően megismerhetetlenek az ember számára. A modernitás pilléres valótlansága az a meggyőződés, hogy véges halandó lények vagyunk, akik képesek megérteni a végtelent. Pontosan ennek az alapvető valótlanságnak az eredményeképp születtek meg olyan dolgok, mint például a férfiak farkának levágása annak bizonyítására, hogy nők - vagyis az univerzum hatókörét összezsugorítják és "viszonylagossá" teszik az egyes emberek tapasztalataihoz és megértéséhez mérten, és egy olyan gondolkodási folyamat ciklusát indítja el, amely végül teljesen kicsúszik a kezünkből a kontrollatlansága miatt. A világegyetem határtalan megértésének modernista állításának abszurditása ellenére, a határtalan megértésbe vetett hit az egy választás. Ez a hit. Azok, akik "ateistának" vallják magukat, ugyanúgy döntöttek, hogy hisznek az ember határtalan képességeinek hazugságában, mint azok a keresztények, akik úgy döntöttek, hogy hisznek Krisztusban. Értsd: egyiket sem lehet megerősíteni sem így, sem úgy. Ezek természetüknél fogva teljesen kívül esnek az emberi tapasztalatok körén. Azt hinni, hogy az anyag a semmiből keletkezett, majd világegyetemmé szerveződött, aztán valamiféle primitív baktérium teremtette meg magát, majd kezdett különböző állatokká átalakulni, semmivel sem logikusabb, mint az, hogy Isten a Föld anyagából, és a saját maga által adott éltető erőből teremtette az embert. Sőt, sokkal kevésbé logikus, tekintve, hogy az Istenbe vetett hit mellett vannak filozófiai érvek, míg az emberi lét teljesen érthetetlen, mágikus és értelmetlen véletlenek sorozatából eredő emberi létezés mellett nincsenek legitim filozófiai érvek.

Bár Isten léte valószínűbb mint a hazug Tudomány evolúció-elmélete, de végső soron még így sincs kapacitásod arra, hogy észérvekkel vagy bizonyítékokkal meggyőzően megállapítsd, miért és hogyan létezik a világegyetem, vagy miért létezel te. Ezért az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy döntést hozol, és vagy hiszel abban, hogy az életnek van értelme, vagy nem hiszel, és akkor gyakorlatilag az életed is puszta értelmetlenség. Ez az egyik legfontosabb döntés, amit valaha is meghozhatsz - méghozzá nagyon is fontos -, mivel ez szolgál minden döntésed alapjául. A döntés megtagadása, vagy úgy tenni, mintha nem számítana, szintén döntésnek számít. Ha nem döntesz a hit fontosságáról, akkor is döntesz, hiszen azt döntötted el, hogy nem fogsz róla dönteni. Ha a sínekre állsz és szembejön veled a vonat, három döntésed van: jobbra mozdulsz, balra mozdulsz, vagy megállhatsz ott ahol vagy, hogy elüttesd magad.

A választásotok határozza meg, hogy értelmes életet fogtok-e élni, amely azon alapul, hogy magasabb célokat kerestek az e síkon eltöltött rövid időtökben, vagy pedig az anyagi élvezetek életét hajkurásszátok inkább. Ha nincs Isten, akkor nincs okunk arra, hogy bármi más alapján hozzunk döntéseket, mint ami a legalapvetőbb anyagi vágyainkat szolgálja csupán. Nincs abszurdabb annál, mint az, amikor valaki elutasítja Isten létezését, mindeközben nem fogadja el a dekadenciát, hanem pont ellene harcol. Az egyetlen magyarázat erre a fajta gondolkodásmódra a színtiszta gyávaság, a "rabszolgamorál" legyőzésére való önnön képtelenség. 

Őszintén szólva, egy ateista, aki végigmegy az úton, és úgy viselkedik, mintha ő lenne az Isten, több van benne Istenből, mint egy gyáva emberben, aki nem hisz semmiben, és hagyja, hogy a félelem és a társadalmi normák meghunyászkodásra késztessék. Aki nem hisz semmiben, annak úgy kellene élnie, mint Vlagyimir Leninnek. Hogy élsz, de mégsem, mert nincs ami értelmet adjon neki. 

Nem értek egyet Nietzsche állításával, miszerint "Isten halott", de abszolút egyetértek a következtetéseivel arról, hogyan kell élni az életünket, ha valaki úgy gondolja, hogy nincs Isten. A döntéseimet annak a hitnek az alapján hozom meg, hogy a halálom után megítélnek a döntéseimért. Ha nem hinnék ebben, akkor olyan ember lennék mint Bill Gates és Klaus Schwab.

Mindannyian választhattok. Kétségtelen, hogy egyeseknek nehezebb Istent választaniuk, a neveltetésük vagy a személyiségük alapján. Bizonyára nehezebb Istent választani azután, hogy felnőtt életed egy részét Isten elutasításával élted le, és azzal töltötted a mindennapjaidat, hogy a létezését tagadd. De mindenki számára két választás van: vagy hiszel Istenben, (ezáltal magadban is), vagy egy tenyérbemászó kis köcsög buzi vagy, és egyiket sem választod.

Megjegyezném, hogy a "hiszek valamiben, de nem vagyok benne biztos" kijelentés egyszerűen a kíváncsiskodó-időhúzó buzizás egy változata. A Biblia igaz, és ezt azért tudjuk, mert ezt kaptuk. Nincs szükség arra, hogy egy rejtélyes, elveszett választ keressünk az isteni kérdésre. Isten gyermekei vagyunk, Isten gyermekeitől születtünk, és a Bibliát Istentől kaptuk. Aki azt állítja, hogy van valami több a világegyetemnél, de ez homályos és meghatározhatatlan, az egyszerűen csak dekadens játékot játszik a saját agyában, olyan dolgokkal, amelyekkel nem szabadna játszani. Az emberi értelmet választja a hit helyett. Ha van Isten, vagy "valami", de ez fogalmilag nem ragadható meg, akkor ismét az ateizmus birodalmába kerülünk - az önmagunkba vetett hit a világmindenség rendszere felett. Isten nyilvánvaló, ha a hitet választjuk, és ennek a hitnek alapvető eleme, hogy azt választjuk, hogy Isten megismerhető - ezért van a keresztény vallás.

A választás folyamata nagyon egyszerű: egyszerűen csak eldöntöd magadban, hogy hiszel Istenben. Ezután elkezdesz úgy cselekedni, ahogyan az elképzeléseid szerint cselekszik egy olyan ember, aki hisz Istenben. Ennyi az egész. Innen egy olyan ösvény fog kibontakozni, amelyen választási lehetőségeket kapsz, amelyeket ennek a hitnek az alapján kell meghoznod. Nyilvánvalóvá válik majd számodra, hogy ezek a választási lehetőségeket Isten tárja eléd, és ekkor elkezded belátni azt is, hogy tesztelve vagy: valójában mennyire vagy erős? Mennyit vagy hajlandó feláldozni egy magasabb cél érdekében? Mennyi félelmet és fájdalmat vagy hajlandó kibírni az életedben? Ha valójában hinni fogsz, és nem csak úgy csinálsz majd, mint aki hisz, akkor rádöbbensz, hogy mindenre képes vagy, és mindent kibírsz. Nem mondom azt, hogy miután elkezdesz hinni Istenben, egy villámcsapásra mesés életed lesz - lehet, hogy olyan kínszenvedéseken kell majd átmenned, amin soha még egy kereszténynek sem. De ez mind egy teszt lesz, hogy Isten meggyőződhessen arról, valójában hiszel-e benne, vagy pedig a fájdalmas időkben inkább elutasítod és elfordulsz tőle.

De értsétek meg: a választások egyértelműek lesznek. Istennek nem az a dolga, hogy összezavarja az embereket. Sőt, éppen ellenkezőleg: Azt akarja, hogy ezek a választások kristálytiszták legyenek, hogy szabadon dönthess, hogy keresed Őt, hogy legyőzd a világot, és hogy bebizonyítsd, hogy felkészültél arra, ami azután következik, mikor majd az anyagi világban a tested feladja a végső küzdelmet, és a szíved az utolsókat fogja verni.

Nyilvánvaló, hogy nehéz döntések léteznek és mindig is létezni fognak, de nem azok, amelyek az Isten követése és a félelemnek vagy a dekadenciának való engedés közötti különbségre vonatkoznak.

János 16:33

"Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot"

A különbség aközött, hogy valaki hisz Istenben, vagy nem hisz, teljesen világossá válik majd akkor, amikor a dolgok nehézzé válnak. Azok az emberek, akik nem hisznek, meg fognak törni. Kudarcot fognak vallani, feladják. Azok, akik hisznek Istenben, összeszorítják a fogukat és harcolni fognak a végsőkig.

Most elkezdeni a legjobb erre felkészülni. A pokol kapujában állunk, és amit most látsz magad körül, még csak a kezdete annak a pusztulásnak, ami vár az emberiségre. Készülj fel ezekre a dolgokra, -amelyek el fognak jönni érted és a családodért-, azáltal, hogy békét kötsz Istennel. Mert így békét kötsz magaddal és a világgal is. A félelmet, a haragot, az érzelgősséget és a többi női érzelmet fel kell áldozni. Tisztán kell látnod a célodat, és ez tiszta utat ad neked majd a közelgő viharban, ami végigsöpör rajtunk. Nem sok van hátra, hogy a végső pusztulásba dőljön minden - kevés az időd mérlegelni. Dönts helyesen.

Nem fogjuk mindannyian átvészelni a pusztulást. De néhányunknak sikerülni fog. 

Akárhogy is lesz, a túloldalon találkozni fogunk.