Szó szerint, semmi sem olyan magányos, mint ez a kedd este

Ez egy másabb cikk lesz annál, mint amit mindenki várt. Ez egy személyesebb hangvételű dolog. Néha ilyen is kell. Most nem reklám miatt linkeltem ide be a zenét, semmilyen viszonyom nem fűződik az együtteshez azon kívül, hogy régóta ismerem a munkásságukat. Mivel nem egy híres bandáról van szó, furcsa volt számomra amikor megszólalt ez a zene a fejem feletti hangszórókból. Ezt egy cikket egy presszóból írom, kedd este, a pultnál ülve színes neonlámpák fénye alatt. Az a sörmennyiség, amit eddig megittam, nem volt rossz, így desszertnek még kértem egyet a pultostól, és fogalmam sincs, mennyit fogok még az éjszaka folyamán meginni. Mostanában nem szoktam presszókba járni, de Istenem, Jézusom, ősz van, és mindannyian egy hullámvasúton tartunk a pokol torka felé, ahogy az a hatmillió ember is hullámvasúton utazott egyenesen a szemétégetőbe.

A hely ahonnan írok, napokon belül bezár, mert nem tudja magát fenntartani. Pedig igényes hely, ahová bármikor szívesen betérne az ember. A beltér western stílusban van megcsinálva, fahéj illata járja át, ami a forralt borra emlékeztet. Itt töltöttem a fiatalkorom nagy részét, mert leginkább rock zenét kedvelő emberek körében tett nagy népszerűségre szert.

A népszerűség azonban a covidnak köszönhetően is meghanyatlott, és semmi nem lesz ami megakadályozza azt, hogy bezárjon. Be fog zárulni ez az ajtó is, ahogy minden bezárul a gyerekkoromból, ennek a halálos vírusnak az abszolút halálos volta miatt.

Rendeltem tojásos-sonkás hawaii melegszendvicset dupla sajttal, ananásszal ami az írás időpontjáig még nem érkezett meg. Mivel furcsa időbeosztást tartok, így a vacsorám gyakorlatilag a reggelim. Holnap reggel pedig semmi mást nem fogok enni, mint egy tál gabonapelyhet.

Függetlenül a koronavírustól, a vakcináktól, a zsidóktól vagy a rakat nyakunkon élősködő cigánytól, egy dolog mindig igaz marad: a haldokláshoz nincs semmi, ami fele olyan magányos lenne, mint egy alvó város járdájának hangja a cipőd talpának kopogásától és a kedd este sötétségébe elmerülő nap.

Különösen és kifejezetten igaz ez akkor, amikor másnaposan felébredsz, és ki kell menned az utcára. Egyedül vagy. Elveszett vagy. Azt érzed, senki sem ért meg, és senki sincs, aki a problémádban osztozzon veled. 2021-et írunk, és majdnem szájkosár van mindenkin, az utcák inkább tűnnek egy szarral teli csatornának, mintsem egy boldog élettel és mosollyal megtöltött vidámparknak. 

De tudd, nem vagy egyedül testvér.

Őszintén szólva, a legtisztább piszkos ingem sokkal kevésbé tiszta, mint 2019-ben volt. Mi értelme tisztítani ezeket az ingeket, ha az emberek 90%-a, -akiknek az arcát látni fogom az elkövetkezendő hátralévő éveim alatt-, maszkot visel? Ezek nem emberek, hanem drónok, és nem érdekel, mit gondolnak az ingeim tisztaságáról.

Kezdem elveszíteni a kapcsolatot a társadalmi rend lényegével.

Mindennél jobban szeretném, ha lenne egy templom, ahová betévedhetnék, ahol egy meleg szemű pásztor megvigasztalna, és elmondaná, hogy mindez Isten tervének része. Tudom, hogy mindez Isten tervének része. Hiszek ebben, és egy pillanatig sem kételkedem. De ha ezt egy olyan egyházi ember mondaná nekem, akit a keresztény filozófia értőjeként és őseink hagyományainak hordozójaként tisztelek, az felragyogtatná a lelkemet.

Civilizációnk nem haldoklik. Hanem halott.

Elvesztettük.

Nem csak elbuktunk, hanem hátba döfnek minket egy késsel - vagy inkább fecskendőkkel.

De győzni fogunk.

Győznünk kell.

Lehet, hogy az egyház halott, de Krisztus feltámad, és ezt a tényt egyetlen zsidó sem törölheti el a Föld színéről.

Sok tekintetben minél rosszabbul mennek a dolgok, annál jobb, hiszen annál közelebb kerülünk ahhoz a ponthoz, amikor ennek a rendszernek vége lesz, és mindannyian szabadok leszünk.

Mindannyian sokat szenvedtünk. Egyikünket sem kímélték meg.

Gyermekkorunkat és felnőttkorunkat bemocskolta a legjelentősebb gonoszság, amit a Föld valaha látott, és a koronavírus-csalás egyszerűen az a gyilkos procedúra, amely eltörli a társadalmunk maradékát.

De még nincs vége.

A csatát elvesztettük, de a háborút meg kell nyernünk.

Deus Vult.

Semminek sincs vége, amíg te és én élünk és lélegzünk, és amíg Jézus bennünk van.