Most már minden filmben csak feketéknek kell szerepelniük?

Már nem sok nagy kasszasikerű képregényfilmet nézek. Régebben néztem őket, mert fontosnak tartottam, hogy lépést tartsak azzal, amire a mainstream kultúra fókuszál. Aztán rájöttem, hogy szó szerint mind egyforma, így nem tanultam semmit a nézésükkel. Egyszerűen rettentő rosszak.

De igazából a Venom az nem volt rossz. Sőt, kimondottan tetszett. Szeretem Tom Hardyt. És a Venom nagyjából el tudott szórakoztatni, pont olyan lett, amit tinédzserként is szívesen megnéztem volna.

Tudtam, hogy hamarosan kijön a folytatása, és le akartam tölteni torrentről. Woody Harrelson lesz Vérontó szerepében, és ez ugyanolyan szórakoztatónak tűnik, mint a film első része.

Nos, torrentre még nem került fel a film, de néhány amerikai moziban már látható. Itt a plakát...

Ott középen bal oldalt, határozottan egy fekete nő látható.

Ez Naomie Harris, aki... hát... hagyjuk.

Utánanéztem, és ő játssza Frances Barrison/Shriek szerepét, azaz, Vérontó barátnőjét, aki soha nem volt fekete egyetlen képregényben sem.

A fenti trailert nézve úgy tűnik, (mivel abban nem szerepel a fekete Shriek) hogy a karaktert a forgatás befejezése után adták hozzá a filmhez, mert valaki úgy döntött, hogy ez a film így "túl fehér", mivel nincs benne egy fekete szereplő sem. Szóval korrigálták a dolgot.

Tehát ez egy újabb példa arra, hogy "fekete emberekkel kell feltölteniük a filmeket".

Nemrég láttuk ezt James Bond esetében is.

Én még nem néztem meg ezt, -és valószínű nem is fogom- de amennyire én tudom, az alfahím Bond nyilvánvalóan ezt a nőt választja:

ehelyett:

Hmmm... 

A szidók folyamatosan, hamisan vádolnak engem azzal, hogy "rasszista" vagyok, pusztán azért, mert keményen (de teljesen jogosan) kritizálom a feketék viselkedését, például olyan jóindulatú kijelentéseket teszek mint "a demokraták és a feketék az igazi rasszisták", "a niggereknek meg kellene halniuk". stb. De az igazság az, hogy én soha nem voltam az a fajta ember, aki azt mondja, hogy "ó, ebben a filmben egy fekete szerepel? - akkor inkább nem akarom megnézni".

Kimondottan szeretem pl. Denzel Washington filmjeit, tehát a feketék iránti ellenszenvem a filmes szakmában nem csupán a feketék iránt érzett kizárólagos rasszizmusomnak és indokolatlan gyűlöletemnek köszönhető, hanem annak, hogy a mainstream filmipar szó szerint leerőszakolja a fehér emberek torkán a szemetet, és szinte kötelezi az embert arra, hogy ezeket a feketéket szeretni kell, és el kell őket fogadni minden bűneikkel együtt.

Most azonban fáradtnak érzem magam. Nagyon úgy érzem, mintha fekete embereket kényszerítenének rám, és lépten-nyomon bármerre megyek, őket kell nézzem. Azt is érzem, hogy a fekete emberek egy ellenséges entitás, amely ártani akar nekem.

Őszintén szólva, miután láttam a tavalyi Summer of Love zavargásait, egyszerűen nem is akarok a feketékre nézni.

Ezek a feketék folyton csak azt mondogatják, hogy "Ahhhh, I can't breathe... stop man, i can't breathe" - de én, mint fehér ember, aki szó szerint soha életemben nem tettem semmi rosszat egyetlen feketével sem, elmondhatom, hogy pont én érzem úgy, hogy nem kapok levegőt, amikor ezeket a feketéket rám erőszakolják a filmeken keresztül. Nem akarok semmit sem tenni ezekért a feketékért, hiszen nem tartozom nekik semmivel, bocsánatkéréssel sem amiatt, hogy a fehér őseim rabszolgának tartották őket - mégis azt követelik tőlem, hogy adjak nekik valamit, (lehetőleg mindent) hogy figyeljek rájuk, (hogy konkrétan csak körülöttük forogjon a világ) hogy valljak bűnbocsánatot, (lehetőleg csak letérdelve, és a bakancsukat puszilgatva) hogy segítsek nekik, miközben ők megpróbálnak bántani engem. (Ezt a bántást már a puszta jelenlétükkel megvalósítják)

Alapvetően ez az egész "antirasszizmus" dolog komoly ellenszenvet keltett a feketék iránt. Erre legjobban Newton 'a kölcsönhatás törvénye' illik, miszerint "minden hatáshoz tartozik egy vele egyenlő nagyságú és ellentétes irányú ellenhatás." Minél jobban erőltetik az emberekre ilyen tenyérbemászó módokon a feketék elfogadását, annál több mindenki fogja őket utálni.

Lehet, hogy mindez a tervük része, de egyértelmű, hogy a fehérek előbb-utóbb azt fogják mondani, hogy "elegem van ebből", és fellázadnak majd a feketék ellen.

Az, hogy szó szerint nincs hova menekülni, és nem tudsz úgy megnézni egy fehér embereknek készült filmet, hogy ne tolják az arcodba a feketéket, sokkal szélsőségesebbé teszi a helyzetet. Az üzenet az, hogy a fehérek nem tudnak feketék nélkül élni, soha nem tudnak elmenekülni előlük, állandóan körül kell venniük magukat velük. Szó szerint a feketékről kell szóljon a világ.

Határozottan az az érzésünk, hogy a feketék fojtogatnak, és, hogy ennek nem lehet végérvényes véget vetni.

A feketék most már egyértelműen a fehérek fölött állnak. Az egész média azt sugallja, hogy a fekete ember erkölcsileg, szellemileg, intellektuálisan és fizikailag is felsőbbrendűbb a fehér embernél, és ez a hivatalos állami politika is. De tételezzük fel, hogy valaki azt mondja fehér emberként, hogy "Oké, engem nem zavar az, ha a feketéket fölém helyezik, és ezzel engem lealacsonyítanak" - itt mutatkozik meg a semmivel nem törődő ember jelleme, és az, hogy az ilyen embereknek halvány fogalmuk sincs arról, mi zajlik körülüttök. Teljesen mindegy, hogy elfogadod-e vagy sem, hogy a feketéknek mindenhez nagyobb joguk legyen (hiszen ez már megtörtént, ezt a világot éljük) de ami ennél is fontosabb, az az, hogy ezeknek a feketéknek mindig több kell. Mindig egyre többet akarnak. És tudják, hogy megkapják. Tudják, hogy a rendbontással és zavargásokkal elérik a céljaikat. Tudják, hogy a törvény őket védi. Tudják, hogy semmit nem tehetsz ellenük.

Gondoljatok csak a Floyd halála utáni zavargásokra Amerika-szerte. Tudom, sokszor példálózok ezzel a cikkeimben, de csak azért, mert ott kezdődött el az a folyamat, amikor a feketék megtudták, hogy a lázadással bármit elérhetnek amit csak akarnak. Elkezdték ledöntögetni a szobrokat, üzleteket, kirakatokat vertek szét és fosztottak ki, emberekre támadtak a nyílt utcán, autókat és épületeket gyújtogattak fel - természetesen mindezt a Floyd iránt érzett szolidaritásuk jegyében tették. A boltokat is azért rabolták ki, és szaladtak a hónuk alatt LCD tévékkel. Senki ne higgye el, mert ez nem a rasszizmusról szólt, de még csak nem is Floyd haláláról. Itt Floyd halála csak egy ürügy volt arra, hogy tulajdonképpen legálisan bűnözhessenek. Amikor elkezdték ledönteni a szerintük rasszista és rabszolgatartó emberek szobrait, az akkori Trump kormány nemhogy végett vetett volna ennek, hanem semmit sem téve adták a lovat a feketék alá, akik ekkor kezdték el érezni azt, hogy semmi negatív vonzata nem lesz a cselekedeteiknek, nem lesznek elítélve, így gyakorlatilag bármit megtehetnek amit csak akarnak. A mostani Demokrata Biden kormány demagóg politikája pedig csak tovább erősíti a feketék akaratait, hiszen sorra eltávolítják az utcákról ezeket a "rasszista" szobrokat, csak mert a feketéknek ez nem tetszik. A Capitoliumból 4 személy szobrát távolították el kapásból: Charles Aycock, John Calhoun, James Clarke és Roger Taney esett áldozatul a fekete rasszizmusnak. (Mellékesen jegyzem meg, hogy ezen emberek egyike sem volt rasszista, sőt, az összes figura az Amerikai Konföderációs állam demokratája volt)

Maradt egy kérdésem utoljára: A feketék szerint ezek a szobrok rasszista, és fajgyűlölő emberek szobrai voltak. Az amerikai kormány helyt adott a feketék azon követelésének, hogy ezek a szobrok legyenek eltávolítva. Tehát ezzel az amerikai kormány elismerte azt, hogy évtizedeken keresztül rasszista és fajgyűlölő emberek szobrait mutogatta nagy nyilvánosság előtt?

Teljesen mindegy, hogy szoborról van-e szó vagy mesékről és filmekről. Ezentúl a feketék mindent el fognak érni, amit csak akarnak.